Szent Orsolya Iskolaközpont
"Ne akarj nagyon szépet, sem különösen meglepőt, sem vészesen egyénit és eredetit mondani.
Nyisd ki szemed, s figyelj, nagy erővel. Aztán hunyd be szemed, és emlékezz, nagy erővel.
Aztán hallasz egy hangot, látsz egy arcot vagy egy tájat, valami dereng...
A többit bízd Istenre."
/Márai/
A Szent Orsolya-rend története 1535-ig vezethető vissza. Bresciában ekkor tették le hűségfogadalmukat a rend első szerzetesnői, rendalapító anyjukkal: Merici Szent Angélával. A Rend majdnem 5oo éves története az ifjúság nevelésének, szolgálatának jegyében telt el. Merici Szent Angéla szelleme ma is él és biztosítja, hogy iskolái a helyes úton haladjanak.
A Szent Orsolya Rend úttörő a nagy női tanítói rendek sorában. A Rend többek között a családi élet védelmét és a leányifjúság nevelését írta zászlajára. Napjainkban azonban az iskola rendszerének változása miatt iskoláik többsége koedukált.
Az első világháború utáni évek a kultúrák krízisének, az eszmék kavargásainak évei voltak. Ez a zűrzavar érződött az élet minden területén. A megingott eszmék elbizonytalanították az emberek hitét. Egyre nagyobb lett a vágy az élet biztosabb megalapozása után. A 20-as évekre ezért fokozódott az igény a kultúra iránt.
Új iskolák keletkeztek, a régiek módosultak, hogy jobban idomulhassanak a kor követelményeihez. Az új intézmények arra törekedtek, hogy nagyobb életlehetőséget nyújtsanak a jövő generációinak. Ebben az időben érezhető volt a vallásos nevelésre való törekvés. Az állam százával építette a népiskolákat, a népkultúra emelése céljából. Ide új tanítónemzedékre volt szükség. Ez a kettős indítatás hozta létre a dombóvári tanítóképzőt is.
A dombóvári rendházat a kassai Szent Orsolya-rend alapította l9l5-ben. Az első tíz évben elemi és polgári leányiskolát tartottak fenn. 1925-ben nyitották a nőipariskolát. A helybeli és környékbeli lakosság mind sürgősebben kérte a Tanítóképző Intézet megnyitását. A magyar királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1927. május 14-én adta ki az engedélyt az iskola megnyitására.
1950-től kezdve az Orsolya rend több évtizedes sikeres munkájára sötét, gyászos felhők tornyosultak Dombóváron is. Az akkori államhatalom feloszlatta a magyarországi szerzetesrendeket. 1950. június 28-án éjjel az államvédelem emberei megszállták a dombóvári zárdát, majd kihallgatásuk után a nővéreket leponyvázott teherautóban Máriapócsra vitték. A kényszerdeportálás l955. szeptember 10-ig tartott, utána mindnyájan elhagyták a máriapócsi zárdát, és mindenki oda ment, ahova akart. A legtöbb nővér plébániákon és családoknál kapott szerény szállást. Szétszórtan éltek, de magányosan is szolgálták Istent.
1991 után részben visszakapták rendházaikat. Legtöbbjük megöregedve, betegesen, de ismét közösségben imádkozva éli azóta szerzetesi életét.
1995-ben szóba került a dombóvári Orsolya zárda státusa is...
1955-ben Dombóváron a Kölcsey u-ban új iskolaépületet avattak fel. Az intézmény neve Gárdonyi Géza Általános Fiúiskola lett. Néhány év múlva a község valamennyi tanintézetéhez hasonlóan ez az iskola is koedukált lett. Az 50-es, 60-as években 500 körüli tanulólétszámmal az iskola több épületben a város különböző pontjain működött.
1975-ben elkészült a tornaterem: a már meglévő 16 osztály mellett ekkor kezdte meg tanulmányait az első testnevelés szakosított osztály. Közben a várossá lett Dombóváron 1982-ben új általános iskolát adtak át (Molnár György Általános Iskola).
Ez komoly változásokat jelentett a város oktatási rendszerében, amely a Gárdonyi iskolát is érintette. Ettől az időponttól a Gárdonyi Géza Általános Iskola l - 8-ig testnevelés tagozatos osztállyal működött tovább csak a Kölcsey u-i épületben.
A város 1995-ben olyan gazdasági nehézségekkel küzdött, amely arra kényszerítette, hogy oktatási rendszerének működését olcsóbbá tegye. Felvetődött a Gárdonyi iskolának más iskolába való beolvasztása, illetve megszüntetésének lehetősége.
A fennmaradásáért küzdő intézmény egyetlen kiútja a más fenntartóhoz való kerülés lehetett. A szülők és a tantestület egységes támogatásával kereste meg az igazgató a Pécsi Egyházmegyét, hogy a Katolikus Egyház vegye át az iskola fenntartását. Ez a lehetőség az iskola közösségétől nem állt távol, a tanulók körében jelentős érdeklődés mutatkozott a hitoktatás iránt. Mayer Mihály püspök úr készséggel fogadta és támogatta a kérést...
A dombóvári Szent Orsolya- rendi iskola és a Gárdonyi Géza Általános Iskola története így 1995-ben találkozott. Megindultak a tárgyalások a helyi önkormányzat, a püspökség, a Szent Orsolya-rend és az állam között. Ennek eredményeként a Szent Orsolya-rend egykori iskolaépületéért cserébe tulajdonosa lett a Gárdonyi Géza Általános Iskola Kölcsey u-i épületének és annak fenntartói jogát is megkapta. Mivel a rend az iskola fenntartását létszámhiány, a szerzetesnők életkora és anyagi okok miatt nem tudta vállalni, a Pécsi Egyházmegyét kérte meg a katolikus iskola alapítására, fenntartására és működtetésére.
Így 1996. szeptember l-én megkezdte működését a Szent Orsolya Rendi Gárdonyi Géza Általános Iskola.
A zene, mint a művészeti nevelési tárgyak egyike, sajátos feladatot vállal a gyermekek személyiségének minden oldalú, harmonikus fejlesztésében. Az emberi érzelmek és a környezet viszonyának bonyolult és sajátos hangi megjelenése, auditív befogadása. Mint „közösségi műfaj", az emberi kapcsolatok kialakulásának fontos segítője, eszköze. Harmonikus ember, közösség, ... ezeket a célokat szem előtt tartva bővítette ki profilját a Szent Orsolya Rendi Gárdonyi Katolikus Iskolaközpont, felvéve eddigi nevelési területei mellé az alapfokú zeneoktatás feladatát.
Már az 1927-ben megnyitott Szent Orsolya Rendi Tanítóképző Intézet is híres volt zenei életéről, kórusáról, hangszeres működéséről. Az 50-es években történt változások a város zenei életében is megtorpanást hoztak. Pár év szünet után azonban a tanítóképzős hagyományok kezdtek újjáéledni. az 1958-ban megnyílt ének-zene tagozatú iskolában. Később erről vált le önálló intézménnyé a zeneiskola, mely a zenét tanulni vágyók hangszeres oktatását oldotta meg, s oldja meg ... De csak részben.
A testnevelés speciális tantervvel működő általános iskolai osztályok tanulói igen gyakran kiszorultak a zeneiskolából, főleg a délutáni edzések, külön elfoglaltságok miatt. Folyamatosan előforduló egyeztetési problémákkal kellett küszködni. Az iskola tantestülete nem szerette volna, ha a rendi iskolában már ezer éve oktatott zene kimarad a tanulói életéből, s nem vérteződnek fel kellőképpen a mai társadalom kihívásaival szemben.
Az intézmény neve: Szent Orsolya Rendi Gárdonyi Géza Katolikus Általános és Zeneiskola lett.
"Utóvégre lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi, akik azon fáradozunk, hogy minden gyermek kezébe kapja a jó zene kulcsát, s vele a rossz zene elleni talizmánt, azt akarjuk, ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos kerteken."
/Kodály/